Vasárnapi ebédek #684

Hamarosan egészen érdekes fordulatot vett a Nagyállomás melletti flaszteren játszódó jelenet. A hajlott hátú öregasszony átvette a fiúktól a szatyrot, tele ételes dobozokkal, de ő a maga részéről semmiféle csomagot nem adott át cserébe, hanem hirtelen kiegyenesedett, sarkon fordult, és mint a nyúl, úgy elinalt az állomás épülete felé. Egy pillanattal később már el is tűnt a bejárat mögött.

A három fiú egy másodpercig tátott szájjal bámult az illető után, aztán Kiss Márk és Juhász Roli a nyomába eredtek. Bence viszont az autó felé fordult, mert jól emlékezett, hogy mit ígért az édesapjának: nem fog eltűnni a látómezejéből.

Ekkor már Ákos is kiszállt az autóból, és odasietett a kisfiához. Kézen fogta, és elindult vele a bejárat felé. Közben bosszúsan dörmögte:

– Úgy látom, a barátaid nem valami szavatartó gyerekek. Alig öt perce ígérték meg, hogy nem fognak eltűnni a szemem elől, erre tessék! Most kereshetjük őket.

Hamarosan rábukkantak a két lurkóra, akik tanácstalanul forgolódtak egy váróterem közepén.

– Nem ezt beszéltük meg, fiúk! – pirított rájuk Ákos, miután Bencével odaértek melléjük.

– Igaza van Almási bácsinak – ismerte el Kiss Márk –, de nyilván tetszett látni, hogy mi történt. Senki se gondolhatta előre, hogy ez az öreg néni szemrebbenés nélkül így átver minket.

– Én egyáltalán nem hiszem, hogy ez az illető egy öreg néni volt – mondta Ákos. – Vagy ha mégis, akkor minden bizonnyal hamarosan megnyeri a senior olimpián valamelyik rövidtávfutó számot.

– Talán még a gátfutást is – jegyezte meg Juhász Roli –, mert amikor még szemmel tudtam követni, akkor azt láttam, hogy úgy ugrott át egy–két bőröndöt, hogy azt még egy gazella is megirigyelte volna.

– Mit ígért cserébe az ételes dobozokért? – tudakolta Ákos, mire a fiúk leltárszerűen felsorolták:

– Öt kiló rizst, három liter étolajat, egy zacskó cérnametéltet, egy zacskó makarónit és két doboz paradicsomos halkonzervet.

– Rendben – bólintott Ákos. – Elmondom, hogy most mi lesz. Átmegyünk a Petőfi tér túloldalára, és felkeressük az élelmiszerboltot. Ott én megvásárolom az általatok felsorolt termékeket, és így az egyenleget szépen kiegyenesítjük. Utána beülünk az autóba, eljöttök hozzánk, Bence anyukájától kaptok egy–egy bögre forró kakaót, és közben szépen átbeszéljük a továbbiakat. Utána meg hazaviszlek benneteket, emiatt se aggódjatok.

– Ez így nincs rendben Almási bácsi – csóválta a fejét Kiss Márk. – Persze nagyon szépen köszönjük a meghívást, meg minden, de ez így nem igazság.

– A legfontosabb dolog most az, hogy Janó bácsi készlete ne szenvedjen hiányt, nem igaz? – kérdezte Ákos. – Ha azt rendbe tesszük, akkor utána akár elmélkedhetünk is arról, hogy mi az igazság, és mi nem az, de ne toporogjunk itt tovább, mert azzal semmiféleképpen nem tudjuk előrébb vinni az ügyet. Ezt a cserepartnert már nem csíphetjük fülön, és azt sem találhatjuk ki egy vasúti váróterem közepén ácsorogva, hogy tényleg egy öreg néni volt–e, vagy ha nem, akkor kicsoda–micsoda.

– Egy álnok kígyó – sziszegte a fogai között Juhász Roli, aki még mindig az események hatása alatt állt, de úgy tűnt, ezzel a minősítéssel némileg ki tudta fújni magából a haragja egy részét, és immár ő is belátta, hogy ideje indulni.

A bevásárlás után a kis csapat elindult Almásiék háza felé, de amikor odaértek, újabb meglepetés érte őket. Az érkezésükkel szinte egy időben egy rendőrautó is megállt a ház előtt, és az anyósülés felől egy civil ruhás ember szállt ki belőle.

– Ha nem tévedek, Almási doktorhoz van szerencsém – sietett oda Ákoshoz, majd bemutatkozott: – Karancsi Sándor nyomozó vagyok a megyei kapitányságról, csalás elleni osztály. Ha megengedi, feltennék néhány kérdést, főleg a gyerekeknek.

Ákos beinvitálta egy kávéra a nyomozót a házba, hogy mégse a hideg utcán beszéljék meg a látogatás tárgyát. A konyhaasztalt ülték körbe a gyerekekkel együtt, és miután elkészültek a forró csokik, valamint a kávé is lefőtt, Magdi is közéjük telepedett, és láthatóan ő volt a legidegesebb mindannyiuk közül. Ezt Karancsi százados is észrevette, ezért rögtön igyekezett csillapítani a kedélyeket:

– Kérem, nyugodjanak meg, aggodalomra semmi ok. Alátogatásom célja elsősorban információgyűjtés, illetve szeretném felhívni a figyelmet néhány dologra, amit nem árt tudni a különböző internetes ügyletek lebonyolítása során.

– Miről lenne szó, százados úr? – türelmetlenkedett Ákos.

– Az utóbbi időben sajnos egyre többféle csalási módozattal rukkolnak elő bizonyos bűnelkövetők, ennek kapcsán Debrecenben is a látókörünkbe került néhány gyanús személy – magyarázta a nyomozó. – A munkánk során mindenhonnan igyekszünk információt gyűjteni, így mi is figyeljük a különböző közösségi oldalakat, ahol egyes csalók különös előszeretettel vadásznak újabb és újabb lehetséges áldozatokra.

Az áldozat szó hallatán Magdi ismét csak kezdte kellemetlenül érezni magát, de a gyerekek között is akadt, akinek feltűnt ez a szó:

– Na, én rosszat sejtek – morogta az orra alatt Juhász Roli. – Tessék mondani, véletlenül nem a csereberés csoportról van szó?

– Arról is – bólintott a nyomozó, majd elővette a belső zsebéből a noteszét, belelapozott, és megkérdezte a gyerekektől: – Ismerős nektek az a név, hogy özvegy Gálszécsi Ferencné?

– Mi az, hogy? – hördült fel Kiss Márk. – Nincs egy órája, hogy átvert minket az a néni!

– Már megbocsásson, százados úr – szólt közbe Ákos –, de mivel egy szatyornyi üres ételes doboz és néhány kiló tartós élelmiszer képezte a csere tárgyát, nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset felkeltette a rendőrkapitányság csalás elleni osztályának figyelmét. Jól sejtem, hogy nemcsak ez van a háttérben?

– Jól sejti, doktor úr – bólintott a nyomozó, majd ismét a fiúk felé fordult: – Gondolom, levelezésben álltatok ezzel az illetővel.

– Igen – erősítette meg a kis Bence. – A csere előtt privát üzenetekben tárgyaltuk le vele a részleteket.

– És ennek során nem merült fel, hogy különböző adatokat kért volna tőletek? – érdeklődött a nyomozó. – Nem terelte arra a beszélgetést, hogy bankkártyás utalást hajtsatok végre, vagy hogy adjátok meg akár a nagyobb testvéretek, akár a szüleitek bankkártyájának adatait?

– Ezeknek a gyerekeknek még nincs bankkártyájuk – szólt közbe Magdi. – Meg hát ezeknek a csereberéknek a során nem történik pénzmozgás, még készpénzben sem, így ilyesmi fel sem merülhetett.

– Ezt kötelességem volt megkérdezni – közölte a nyomozó. – Az ifjú hölgynek ugyanis…

– Ifjú hölgynek? – értetlenkedett Magdi. – Nem arról volt szó, hogy ez egy idős asszony? Ön is azt mondta az imént, százados úr, hogy egy özvegyről van szó.

– Még nem volt időnk elmesélni, anya, hogy mi történt a Nagyállomáson – tájékoztatta az édesanyját Bence, aztán beavatták a legújabb fejleményekbe.

Eközben nemcsak Magdi figyelte a gyerekek szavait kíváncsian, hanem a nyomozó is, sőt ő még jegyzetelt is a noteszébe. Végül pedig így szólt:

– Ezek szerint már ti is sejtitek, gyerekek, hogy még véletlenül sem egy idős néniről van szó. És természetesen nem is özvegy Gálszécsi Ferencné a delikvens neve, ez csak az egyik álprofilja, amit az interneten használ. Igazából egy harminckilenc éves gyanúsítottról van szó.

– Na, most már értem, hogy miért tudott úgy átugrálni a bőröndökön, mint valami gazella! – kiáltott fel Juhász Roli a homlokára csapva.

– Ezt én is értem – szólalt meg újra Ákos is –, de ezzel együtt az egész ügy kezd egyre homályosabbá válni előttem. Kicsoda ez az alak, százados úr? És miért akart úgy kinézni, mintha legalább harminc évvel idősebb lenne?