Elragadó privát üzenet fogadott ismét, miszerint egy nyolcéves kisfiú és egy tizenegy éves kislány szerelmét írom le, és ez valahol beteges. Körülbelül úgy támad rám az ismerősöm, mintha már konkrétan pornónovellát kerekítenék a sztoriból, és ezt majdhogynem kikéri magának.
Oké.
Kedves lázadozó! Tudsz róla, hogy a régebbi korokban az emberek nem éltek olyan sokáig, mint mi itt, a modern időkben? És arról tudsz-e, hogy a régi korokban sokkal hamarabb értek meg a gyerekek, mind testi, mind egyéb értelemben?
Tippelj, hány éves volt a Rómeó és Júlia női főszereplője a világ leghíresebb szerelmi történetének korában! Hát kapaszkodj meg, Shakespeare drámája idején még nem volt tizennégy! Akkor a világ leghíresebb drámaírója is valami beteg lelkű majdmegmondom mi volt?
Az én „női” főszereplőm, Arua a történet kezdetén tizenegy éves, és azt a felfoghatatlanul nagy bűnt követi el az ötödik fejezetben, hogy megsimogatja a kisfiú tüsi haját, és ad egy puszit a homlokára.
Megbocsáthatatlan. Ilyesmi biztosan nem történhetett Osmosis Köztársaságban, ez csak a szerző beteg lelkéből fakadhat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a sztori kifutása öt évvel későbbre esik, ahol Arua már tizenhat éves.
Az agyamat eldobom, hogy egy olyan regényfolyamot írok, amelyben az egyik fő hangsúly azon van, miszerint a gyermekek ellen szexuális és egyéb bűnöket elkövető rohadékokat simán karóba húzzák, és akkor megtalálnak olyan fazonok, akik Benurral meg Aruával kapcsolatban kezdenek basztatni.
Ehh, de minek is magyarázkodom!
Tényleg unom már, hogy mostanság minden negatív, csesztető baromsággal megtalálnak valakik, akiknek az a legjellemzőbb tulajdonságuk (ennek az ismerősömnek is), hogy a Facebook-profiljukon három évre visszamenőleg egyetlen egy Osmosis-videó vagy egyéb marketinganyag nem található meg, de azért a csesztetés meg az okoskodás, kritizálás, üzengetés megy ezerrel.
Nem érdekeltek, kedves efféle ismerőseim. Az ismeretlenek meg pláne. Majd én tudom, hogy mit kell írnom. Ha meg rosszul tudom, az se tartozik rátok, nem a ti gondotok. Alkalomadtán megbeszélem a Világügyelő Férfiúval. De ti ott sem fogtok ülni, még a kispadon sem.
Béke.
Nem illik másokkal foglakozni.
Nem hát. Csak nekik illik velem foglalkozni, hazug és bántóan sugalmazó módon, olyanoknak, akik eddig a kisujjukat sem mozdították, hogy az Osmosis eljuthasson szélesebb olvasóközönség elé. Hát persze.
Negatív ez is. Én ezt látom bajnak. Jókat írsz, d e negatív a körül vevő energia. Engedd el.
Lehet, hogy igazad van.
Végre valaki rajtam kívül is érzi ezt. Bármihez nyúl a srác, valami negatív aura veszi körül.
Imre! Áruld már el nekem, hogyha ekkora negatív aura veszi körül minden írásomat, akkor te miért járkálsz ide? Egyedül beszólogatni?
Sajnálom, hogy a gépem IP címéről nem tudok válaszolni, mert letiltottad a kérdésedre. Talán innen sikerül, ha már kerdeztél! Elnézést kérek, ha pontatlanul fogalmaztam. Néha a gondolatok az agyamban nekem… Tovább »
Ezzel most egyetértek. Amikor sorozatban jöttek a rossz dolgok Szabolcs, te falat emeltél magad köré és bezártad a szívedet. A fizikai rosszulléteid és ennek a következményei, szerintem. Amúgy meg zseniális… Tovább »
Jó reggelt! Errol beszéltem végig, csak lehet, az autizmusom miatt nem jött át a lényeg!
Az autizmust két éve rólam is megállapították. Nagyon vigyázz arra, hogy ami számodra őszinte megnyilvánulásnak tűnik, az „ezeknek” bántó. És én is rühellem, hogy miért nem értik, mit akarok mondani.… Tovább »
Te kamuzol, pszichiáter vagy és látod az én anamnézisemet?
Ezt most nekem írtad? Nem értem. Miért kamuznék és nem vagyok pszichiáter. Ha az lennék se használhatnám esetleg a rálátásom az anamnézisedre.
A legnehezebb, megtalálni, hol a határ
Pislogok,mint hal a szatyorban…,hogy mi van? Már a jónép agyára megy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazás. (Ami elleni tiltakozásnak igen is helye van! Csak nem itt, és nem látom… Tovább »
Köszönöm! Már azt hittem, hogy egyedül leszek ma este a saját véleményemmel.